Ha nem tudunk kapcsolódni a testünkhöz...

Ha nem tudunk kapcsolódni a testünkhöz, amikor valamiféle kellemetlen érzettel jelez számunkra, akkor a kellemes érzeteket is csak úgy tudjuk észlelni, mintha egy szűrőn keresztül, kissé letompítva érkeznének hozzánk.

Gondolkodtál már azon, hogy mennyi mindentől fosztod meg magad ezzel? Nem, nemcsak a szxxxre gondolok… De egyébként arra is 😊

Miért kapcsolódunk le a testünkről?

Ennek sok oka lehet, ami akár egészen kicsi korunkig is visszavezethető (és ez egy hatalmas téma…), vagy lehet oka a permanens stressz (olvasd el ezt a blogbejegyzést, ami arról szól nagyon röviden, hogy mi történik a testünkben stressz esetén). 

De bármikor történt is a lekapcsolódás oka, a testhez történő kapcsolódás képességét csak a jelenben tudjuk visszaállítani.

Hogy lehet megállítani a stressz által okozott ördögi kört, és hogy lehet a "jó" paraszimpatikus idegrendszeri állapotba kerülni? Abba, amit a "pihenj-eméssz" állapotnak is szoktak hívni, de ami egyúttal a szociális kapcsolódás állapota is, és ami segít abban, hogy észrevegyük azt, ami szép, jó és kellemes a testünkben és körülöttünk? És abban is, hogy fogékonyak legyünk új, kreatív megoldások megtalálására.

A szervezet túlpörgött rendszerét nem biztos, hogy egy pillanat alatt le tudjuk állítani. De lehet apró lépéseket tenni, amik egy idő múlva nagyon látványos változásokat eredményeznek.

Ezek a lépések annyira egyszerűek és könnyűnek tűnnek, hogy eleinte én sem hittem bennük. Pedig működnek. Amikor elkezdtem ezekről az eszközökről tanulni, ugyanazt gondoltam, amit valószínűleg te is fogsz, amikor elolvasod őket: "Hagyjon mindenki békén ezzel a hülyeséggel! Egyrészt dögunalmas, másrészt kizárt, hogy ennyire egyszerű dolgokkal bármit el lehet érni."

Azóta viszont a gyakorlás egy izgalmas játékká alakult át a saját testemmel, ami elég sok stresszes helyzetben mentett már meg.

És hogy is néz ez ki?

Fontos, hogy időről – időre kapcsolódj a testedhez.

Eleinte nehéznek tűnhet, nem szoktuk meg, hogy odafigyeljünk a testünkben zajló folyamatokra, annyi más sokkal izgalmasabb dolog van "odakint".

Pedig hidd el nekem, "odabent" is.

És ha azokat a jelzéseket nem értjük, ami néha kicsit kellemetlenek, akkor nem fogjuk érteni, vagy teljességében megélni a kellemes (vagy gyönyörteli) érzetek jelzéseit sem.

Tapasztaltam magamon is, és látom azt is, amikor valaki úgy kel fel a Nonlinear Touch kezelés után, hogy bár szemmel láthatóan kisimult az arca, más a tartása, ő mégsem érzett semmit... 

Pedig kis gyakorlással egy idő után követhetőek a kezelés közben a saját szöveti oldódásaink, amiket a saját figyelmünk erejével tovább tudunk támogatni. Én például craniosacrális terápia közben már egy egész "színes-szagos-szélesvásznú-triplex" mozit látok/érzek (és néha közvetítek is az engem kezelő terapeutának) - persze ez sem volt így az elején….

Kezdetben talán ijesztő is, amikor időről-időre megérzed például a saját szívdobogásod. Hiszen legfeljebb csak akkor szoktunk a szívdobogásunkra figyelni, amikor gyorsan felfutunk a lépcsőn, vagy amikor sportolunk. Rendszeres gyakorlással azonban hangosabb lesznek a testünk által küldött jelek – nemcsak a szívdobogás -, és ha észrevesszük, jobban együtt is tudunk működni velük.

De hogyan kapcsolódok a testemhez?

Érdemes időről- időre tudatosan néhány lélegzetet venni úgy, hogy a belégzés kicsit rövidebb, a kilégzés pedig kicsit hosszabb. Például számolj háromig belégzéskor és ötig kilégzéskor. Sőt, a kilégzésnél akár csendes hümmögő hangot is lehet adni- ez nyugtatja a vagus ideget (persze akár om-mozhat is:-)).

Ezzel már önmagában elkezdtél a testedre figyelni.

Próbáld meg néhány pillanatra megérezni a talpad alatt a talajt, vagy a feneked alatt a széket. A felületet a testeden, ahol kapcsolódsz valami másik felülethez. Nem kell vele kezdeni semmit, egyszerűen csak érdemes tudatosítani.

Lassan nézz körül. (Tudom, hülyén hangzik, de próbáld ki). Ha találsz valamit, amin megakad a tekinteted, mert valamiért szépnek, harmonikusnak, vagy érdekesnek látod, akkor csak pihentesd meg rajta a szemed. Puhán és könnyedén. Szinte ne is nézz, csak hagyd, hogy a szemeid befogadják a látványt.

Figyeld meg a testedben, hogy milyen érzetek keletkeznek, amikor valami kellemes, harmonikus dolgot nézel. Ellazulnak -e a vállaid, az állkapcsod? Puhább lesz-e hasad, vagy a szemeid mögötti terület? Csak figyeld meg!

Ezt a három apró dolgot:

• néhány tudatos lassú légzés
• kapcsolódás a talajhoz
• körülnézni és befogadni valami kellemes látványt

érdemes eleinte akkor gyakorolni, amikor éppen nem vagy stresszes/ aktivált állapotban. Fogd fel úgy, mint egy játékot. Sorbanállás közben, a számítógép előtt, vezetéskor, kutyasétáltatás közben, vagy amikor eszed be jut. Csak 1-2 perc az egész.

A cél az, hogy készség szintűvé váljon, így stresszes állapotban is tudod használni. Nagyon meg fogja könnyíteni azt, hogy egyensúlyba kerülj.

És ahogy kiegyensúlyozottabb állapotba kerültél, a stresszt okozó helyzet megoldásait is jobban megtalálod. Vagy éppenséggel képes leszel intenzívebben megélni a kellemes érzeteidet (legyen az akármi😊)

Szóval érdemes gyakorolni, mellette pedig eljönni egy jó Nonlinear Touch kezelésre, ami a központi idegrendszert körülvevő, tápláló folyadékrendszert (is) harmonizálja, ezzel támogatva a test és az idegrendszer harmonikusabb működését.