Depressz -kompressz

A depressziós- kompressziós triád –avagy a testben minden összefügg

Mikor estél fenékre utoljára? 😊 

Na jó, viccelek… vagy mégsem?

2011 vége felé elkapott egy elég komoly, semmi értelme az életnek érzés, ami elég hosszú hónapokra - sőt, majdnem másfél évre rámült. (Mondjuk ez teljesen beleillett a maja naptár 2102-es vége miatti általános világvége hangulatba, úgyhogy fel sem tűnt annyira… 😊)

Viszont akkor kezdődtek az első tünetek is. Fura volt, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Annyi történt csak, hogy amikor megérintettem a hasam bőrét, nem éreztem semmit. Mintha nem a saját testem lenne. Ez valahogy észrevétlenül megszűnt, de fél év múlva jött a következő furcsaság, ami sokkal ijesztőbb volt: amikor előrehajtottam a fejem, olyan volt, mintha elektromos áram rázta volna meg a felsőtestem. Na, ez nem akart elmúlni olyan gyorsan és sokkal kellemetlenebb is volt. Hosszas keresgélés után végül egy neurológus dignosztizálta úgy, hogy ez egy ún. Lhermitte jel, aminek az oka a gerincvelői ideg demyelinizációja (lebomlik az ideget borító "szigetelés", a myelin), ami lehet a sclerosis multiplex (SM) jele.

Szerencsére pár hónap alatt ez is elmúlt, de mikor a következő év tavaszán megvakultam a bal szememre (látóideg-gyulladás), akkor végül valóban megkaptam a hivatalos SM diagnózist.

Sokmindent kipróbáltam (eléggé kétségbe voltam esve...), többek között valaki elválasztotta a koponyalapomtól az első nyaki csigolyát, azaz az atlast (atlas-profilax), mert valahol azt olvastam, hogy ez segít a látóideg-gyulladáson.

Sem azt nem értettem, hogy ennek mi köze a látóideghez (akkor nem is annyira érdekelt), sem azt nem tudom, hogy a sokmindenből, amit akkor csináltam, végül mi volt az, ami valóban segített, de a látásomat pár hónap alatt visszanyertem.

Akkor kezdett valami összeállni, amikor sok év múlva egy tanfolyamon az SM diagnózisról meséltem egy "látó" csoporttársamnak, aki rámnézett és megkérdezte: Nem estél te valamikor fenékre?

A kérdésére valahonnan az emlékeim mélyéről előhalásztam egy nagyon régi történetet még a húszas éveim közepéből, amikor görkorcsolyával valóban ráestem a farokcsontomra, amitől hetekig se ülni, se menni nem tudtam😊

És aztán lassan kezdett összeállni a kép… Valószínűleg attól az erős ütéstől történt egy nagyon kis elváltozás a testemben, ami éppen elég volt ahhoz, hogy évek lassú munkájával kialakítsa azt, amiről ma már tudom, hogy úgy nevezik: "kompressziós- depressziós triász" – és ahhoz is, hogy egyúttal különféle fiziológia problémákat is okozzon.

Hogy mi az a kompressziós- depressziós triász?

A craniosacrális terápia egyik úttörőjének, Upledger doktornak a megfigyelése volt ugyanis, hogy ha a testben három meghatározott képlet valamelyikében kompresszió keletkezik, akkor az magával hozza a másik két képlet feszülését is, ami ún. endogén depresszióhoz, azaz olyan depresszióhoz vezethet, aminek alapvetően "nincs oka".

Hogy mi ez a három képlet, mi köze a fenékre eséshez és az SM-hez?

Szóval:

• Az egyik képlet a fenti kapcsolódási pont a koponyaalap és az első nyaki csigolya, az atlas között.
• A másik képlet a korábbi bejegyzésemből már ismerős Pillangó a szemed mögött, pontosabban a pillangó formájú csont (az os sphenoidale) és a koponyalap közötti ízület.
• A harmadik képlet pedig az utolsó ágyéki gerinccsigolya és a keresztcsont közötti kapcsolat.

Ha fenékre esel – úgy igazán – akkor feltehetőleg itt, az keresztcsont és az utolsó ágyéki csigolya között keletkezik az első feszültség (kompresszió), ami aztán idővel másik két képletet is magával húzza.

És ha így a szemed mögötti "pillangóban" is feszültség keletkezik, akkor valóban érthető a látóideg zavara is, hiszen rajta keresztül haladnak át, találkoznak, kereszteződnek a látóidegek. 

De mivel ez a három terület a központi idegrendszert körülvevő dupla hártyának és abban levő védő - tápláló folyadéknak (ez az ún. craniosacralis rendszer) a csontokhoz történő kapcsolódási helyei is, valószínűleg maga a craniosacralis rendszer is összenyomódott – deformálódott egy kicsit, ami szintén okozhat neurológiai panaszokat.

Szóval alighanem így lett egy fenékre esésből látóideg gyulladás és (egyébként formailag helyes, de valójában) téves SM diagnózis. 😊 (Nem kezdtem el az ajánlott immunrendszer gyengítő kezelést és azóta sem volt semmilyen tünetem.)

Persze bizonyára az én tüneteim mögött is voltak egyéb folyamatok is. 

Mégis…

Érzed ebből a történetből azt, hogy mennyire egy olyan rendszerként működik a tested, amiben minden mindennel összefügg?!

És lehet, hogy egy apróságnak tűnő dolog majd csak évek múlva jelentkezik a szervezetedben? Ráadásul teljesen máshol, mint ahol az eredeti ok van?

Nem, nem lehet minden ok – okozati láncolatot teljesen egyértelműen levezetni.

És talán nem is kell.

De érdemes rendszeresen – még konkrét, vagy súlyos panaszok előtt – foglalkozni a testeddel – támogatni abban, hogy visszarendeződjön a természetes egyensúlyi állapotába, amire egyébként magától is törekszik. Csak néha kell hozzá egy kis segítség.

Akár pont egy NonLinear Touch kezelés, ami lágyan foglalkozik ezzel a három képlettel is.